FUCKED UP SPRING by PYRAMIDS DON’T EXIST
itt a legújabb miksztépünk alapozásként a szombati bulinkhoz. zenebuzik számára nem sok újdonságot tartogat, de azért hallgassátok sok szeretettel, haha!
Visszatértem! vagyis a képeim. az elmúlt egy évben sikerült teljesen leszarnom ezt a blogot, de most megint elkezdem felölteni a melóimat.
Ennek itt az a címe, hogy “angyali üdvözlet”, egy éve festettem és még ki is lett állítva az akkori amadeuson, ahonnan idén kapásból kibasztak. Ugye milyen szép?
THE MEN INSTAGRAM
Azért eléggé tízpontos kis este kerekedett a havazás okozta kezdeti szerencsétlenkedésből. A mi koncertünket tökre élveztem, a végére pedig már a Men is beadta, a sörrel teli hűtőről meg ne is beszéljünk.
Láttam ír groupiekat is.
a Somersault boy tényleg nagyon klassz volt tegnap, viszont a többi nem tetszett nyaff nyaff. a The Men például szerintem kifejezetten unott-nagypapás volt, persze hétfő este az örök tél országában, ennyi ember előtt, ilyen számokkal, hát nem is irigylem őket! mennyivel jobb volt, amikor az éjszakai busz megállójában Benkő Laci bácsiba botlottam az Omegából, na ő például mosolygott rám, meg mondott is valamit (pedig sapka-sál szkafander volt a fejemen, szóval nem hiszem, hogy csajozni akart), csak aztán felpattant a 956-os buszra
a Men tényleg ijesztően kezd nagypapásodni, de szerintem ez szerencsére pont koncerten sokkal kevésbé érezhető, mint a lemezeiken. Én legalábbis kurvára élveztem, pedig előtte tartottam a tábortűz gyújtó számoktól, de így legalább ki lehetett menni bűntudat nélkül pisilni, és sörért. Azt viszont, hogy nem játszották el a Bataille-t soha nem fogom megbocsátani.
Utána sikerült belefutnunk egy teljesen kattant csaj koncertjébe, amit egy olyan cuccal tolt aminek biztos Szilvió is nagyon örülne, ha lenne neki. Kurvaszórakoztató volt, igaz hangulatilag sehogy sem illett a Menhez, de sajnos a számai józanul stúdiófelvételen már elég gyengék, azért itt egy szám, hogy eltudjátok képzelni, ha akarjátok.
a kopaszodás felismerésének 5 stádiuma
1. tagadás
nincs ezzel semmi baj, lehet, hogy eddig is pont így nézett ki, csak nem figyeltem meg soha
2. düh
miért pont én?! annyi dúshajú férfi van a családban, akik ráadásul nem is hordják ilyen sexyn!!! miért nem születtem lánynak?!%?!
3. alkudozás
ezentúl hordok sapkát télen! több vitamint eszem?? kipróbálok valami hajnövesztős sampont!
4. depresszió
a hajam nélkül nem vagyok senki, még annyi esélyem se lesz a lányoknál, mint eddig, a fiatalságom túl korán ér véget. nem akarok meghalni!
5. belenyugvás
na jó, ha ki leszek gyúrva, akkor talán úgyis mindegy lesz
én most járok a 3. pontnál!:/
Vocoder - What happens now?(1984)
ez a dal pár napja mászott a fülembe és azóta folyton zaklat, még tanulni sem hagy:/
besztofkétezertizenkettő megint
mellesleg itt vannak, hogy szerintem mik voltak az idei tavalyi legjobb albumok, a sorrend eléggé összevissza, kb. naponta változik a véleményem, de most legyen ez:
különdíj: War - At War For Youth( mert csak egy 3számos kislemez)
17. Yeasayer - Fragrant World
16. Lust For Youth - Growing Seeds
15. Trust - TRST
14. Tyvek - On Triple Beams
13. The Men - Open Your Heart
12.Ariel Pink’s Haunted Grafitti - Mature Themes
11. Django Django - Django Django
10. Liars - WIXIW
9. Fancy Dress Party - Letting Things Go
8. Fidlar - Fidlar
7. Pop.1280 - Horror
6. White Lung - Sorry
5. Piresian Beach - Alle Falle (oké, ez csak fél lemez vagy mi, de leszarom)
4. Broken Cups - Slaves Of The Grave
3. Soft Moon - Zeros
2. Death Grips - The Money Store
1. Ty Segall & White Fence/Ty Segall Band/Ty Segall - Hair/Slaughterhouse/Twins
Lehet elég igazságtalannak tűnik így az első hely, de egyszerűen nem tudtam dönteni, mondjuk ha mindenképp kéne, akkor talán a Slaughterhouse-t emelném ki egy kicsit, de inkább ne kelljen.
besztofkétezertizenkettő LIVE
igazából ezzel kurvára elkéstem, de egyrészt amúgyis mindig mindent lekések, másrészt a nagyszerű recorder is mostanában jött ki a koncertes listáival, és ha nekik lehet, akkor nekem is.
A múlt évben szerencsére sikerült rengeteg tényleg jó koncertet látnom, sajnos a Soviet Sovietből nem sokra emlékszem, amire igen az mondjuk elég pozitív, a Swans zajviharából pedig csak 15-20 percet hallottam de az teljesen letaglózott, emellett elég fasza volt az Innergaze, Forest Swords, Electro Guzzi, J.C. Satan, Ebo La Ape koncert is, és még biztos van olyan amit nagyon élveztem de most nem jut eszembe.
11. Fag Cops, Catholic Spray(Trafik): egy tipikusan jól sikerült trafikos buli, dobszerkóba eséssel, hisztis basszusgitáros lánnyal, és egy ráadás agyeldobós zajongással. azt hiszem ez volt az évben az első igazán állat buli.
10. M83(A38): a dupla albummal nagyon nem voltam megelégedve, de a koncert teljesen elvarázsolt.
9. Japandroids(Akvárium): mit lehet várni egy körülujjongott de teljesen lapos lemezeket készítő banda fellépésétől? általában semmi jót, de a a Japandroidsnál BULIT! kit érdekel, hogy milyenek a számok, ha olyan sodrással támadnak le, hogy a táncolás eszeveszett ugrálás után még a telefonod is a színpadról kerül elő a végén. és még egy szuper előzenekar is volt akiknek most nem tudom a nevét, de jöhetnének egyszer egyedül is.
8. Broken Cups(Rakéta fesztivál): 2011 legjobb partiszáma, 2012 legjobb magyar lemeze, a nyár legjobb magyar koncertje. kell ennél többet írni?
7. Warpaint(A38): a lemezüket a kedves dallamok mögött bujkáló, és néha előtörő zaklatottság miatt imádtam, és koncerten sikerült ezt az ambivalenciát még jobban felerősíteniük, úgyhogy eszméletlenül élveztem ezt a koncertet is, főleg, hogy tök aranyos csajok.
6. White Lung(Trafik) Ellenben a White Lung énekeslánya először inkább tűnik ijesztőnek, persze a koncert után róla is kiderül, hogy valójában aranyos(főleg amikor a zsebében levő filcet keresi mindenhol), még fotózkodni is lehet vele! De eddigre túl vagyunk egy megállíthatatlanul kavargó gitárviharral kísért tomboláson, színpadon fetrengéssel, sok-sok sikoltozással és persze fasza számokkal.
5. Zola Jesus(A38): nyilván az lett volna a legjobb, ha a Stridulum EP hat számát sorban előadja, de mivel ez a jóval gyengébb új lemez turnéja volt, reménytelen lett volna ezt várni. Ennek ellenére így is olyan letaglózó volt az élmény, hogy még most is talán az ő fellépésének a képei élnek bennem a legélénkebben: a csontig hatoló hang, a fura mozgása, és amikor lejött mellénk énekelni, meg az egész szeánszszerű összkép belém égett.
4. Iggy and the Stooges(OFF fesztivál): úristen! Iggy és a haverjai hiába vénemberek, itt szó nem lehetett középtempós, öreguras muzsikálgatásról, hanem rendesen odabasztak (a basszusgitáros tényleg próbálta megbaszni az erősítőt)! És üzenném azoknak akik szerint idén túl visszafogott voltam, hogy annyira jól éreztem magam, hogy még a biztonsági őrök is elvittek!
3. Wildmen(Fészek): pofonegyszerű, sallangmentes garázsrock duó. dehát lassan minden napra jut egy ilyen banda, nem uncsi már egy kicsit? Nem, mert a Wildmenben jóval több az ötvenes évekbeli rock’n’roll mint a legtöbb hasonló zenekarban, eszméletlenül viccesen néznek ki és annyira lazán, jókedvűen és lelkesen játszanak, hogy nem lehet kibírni, hogy ne ugráljunk vigyorogva rájuk, mellesleg náluk nemcsak az izgi, ahogy előadják a dalaikat, hanem maguk a dalok is igencsak fülbemászóak. Ezek után szinte természetes, hogy csuklóból hozták az év egyik legjobb koncertjét amire nem csak azért fogok emlékezni mert sikerült összetörnöm egy asztalt.
2. Thurston Moore(OFF fesztivál): Olyan nagy elvárásaim voltak ezzel a fellépéssel szemben, hogy aztán le is mondtam az egészről, mert kezdtem úgy érezni, hogy ezek inkább vágyálmok, mint reális elvárások szegény Thurstonnal szemben, és valójában úgyis szar lesz. Ehhez képest nem is maradt el sokkal az álmaimban szereplő koncerttől, és ha a Sonic Youth csak kétszer ilyen jó volt, mint ő egyedül, akkor tényleg minden idők legjobb zenekara voltak. De komolyan mennyire kurvajó koncert az amit még egy kibaszott hegedű sem tud elrontani???
1. Ty Segall(OFF fesztivál):Az idei pörgésével már hónapokkal a koncert előtt is magába bolondított Ty Segall, de akkor még nem is sejtettem, hogy az életem eddigi legjobb koncertjét is neki köszönhetem (najó a 2011 nyári Regal, Strange Hands-el holtversenyben).
kurvajó számok, csúcsformában levő zenekar, csúcsformában levő Ty Segall, bevadult közönség, hőség, por, fullasztó sátor=TÖKÉLETES KONCERT
+ Legnagyobb csalódás: az Iceage, olyan szar volt, hogy nem is akarok többet írni róla.
Czerwone Gitary - Historia jednej znajomości (1969)
holnap visszük Vittulába a zenéinket, én meg kigondoltam, hogy belecsempészem majd az egyik új Piresian beach számot a most már január elsején ténylegesen megérkező J. C. Satán split lemezről, és aki felismeri, meg odajön szólni, annak (vagy az elsőnek) felajánlok egy csuda vinylt.
Na, ezért gyertek el!
kintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokbankintvananevemaMűcsarnokban
(igaz nem úgy ahogy korábban elképzeltem, de akkor is)
Szüleim most mesélték, hogy a szeptemberi kutyaboltos kalandom után a vevők emlegettek egy ideig és megállapították, hogy biztos művész vagyok mert OLYAN zenét hallgattam!
